Az utazás előtt három héttel érkeztünk haza egy Olaszországi 10 napos autósútról, és ezután kerestem egy hétvégi utat Prágába. Egy valódi Olasz szállodát találtam Prága közpotjába, így a közelmúlt élményei azonnal visszaköszöntek. Saját személygépkocsival érkeztünk Párágába a navigációs térkép remekül odatalált a szállodához. A recepción idős olasz úr fogadott, de inkább angolul társalogtunk. Négyen mentünk a feleségem és két nagylányunkkal vettünk egy négyágyasz szobát, ami érkezéskor derült ki, hogy \"lakosztály\". két-két fős lakórésszel, társalgóval, felszerelt konyhával. Elég kevesen vehetik igénybe ezt szobát, mert az emlegetett olasz örag úr a recepción több dolgozónak is elujságolta, hogy \"ez a magyar család lakik abban a bizonyos szobában\", persze gondolta, hogy az olasz szavakat nem értjük, így diszkrét marad.
Koradélután érkeztünk, a gépkocsit saját mélygarázsban helyezték el, megfizethető áron. Lepakolás után azonnal ndultunk, hogy az esti fények kápráztassanak. Kb 5 perc sétára volt - pontosabban lett volna, ha nem állunk meg pár boltban vásárolni - a Károly Híd, Prága egyik látványossága. Fotózás, séta, hangulatos utcai sátor-vendéglő, ahogy az minden idegenforgalmi helyen szokott lenni. Visszaérve a Szálloda alján egy hangulatos olasz étterem hívogatott. Meg is jegyeztük magunknak, hogy eljövünk Prágába, és olasz étterembe ülünk be. Megnéztük, hogy hol, mikor van a reggeli, majd lepihentünk.
Másnap reggeli, majd indultunk felfedezni Prága látványosságait. Gyalog érdemes elmenni mindenhova. Károly Híd nappal, és a következő tájékozódási pont a Vár, és a Dóm. Mire odaértünk addigra jópár üzletet megnéztünk, templom, lagzis menet, túrista csoportok, akik eléggé el voltak fáradva, és elénk került egy meredek lépcső. 1-2 pihenővel fel lehet jutni, de a fáradságot megéri a látvány, ami odafent fogad. Rálátni a fél városra, elég nagy tömeg volt. Mint később derült ki egy kerékpáros versenynek volt ott a befutója. Egy látványos katonai őrségváltást is sikerült végignézni, majd a Dóm felé menet láttuk, hogy mekkora sor áll előtte, mellette, hogy bejussanak. Ezt mi kihagytuk, mondván, hogy kevésbé forgalmasabb időben is fogunk még Prágába menni, majd akkor bepótoljuk.
Vissza lejöttünk a belvárosba, a Károly Hídon grafikusok készítették a szebbnél szebb portrékat. Pár zegzugos kisutcán visszaértünk a szállodához, ahol megebédeltünk (olasz). Délután a város másik része felé mentünk. A Venczel tér végénél érkeztünk gyalogosan, de amikor megláttuk, hogy nagy felújítási munkák vannak az egész téren, így fotytattuk a sétát és gyönyörködtünk az épületekbe. A kiskalauz szerint egy hatalmas bevásárló-központnak kellett volna ott lenni, ahova érkeztünk, de csak egy korosabb épület várt bennünket, bár szépen fel volt újítva. Közelebb menve vettük észre, hogy a régi épület homlokzatát megtartva - belül várt a modern bevásárlóközpont.
Este fáradtan estünk be az ágyba.
Harmadik nap délelőtt még bevásároltunk pár ajándékot, Tesco (más mint a hazai), Outlet, stb.
Egy dolog nagyon feltünt, mégpedig az, hogy nem találkoztam egyetlen kínai boltal, vagy árussal se egész Prágában.
Dél körül indultunk vissza Magyarországra.
Hazaérve azért megeggyeztünk abban, hogy hamarosan megint elmegyünk, de akkor kicsit több időt szánunk az útra, és odafelé megállunk Pozsonyban, a visszaúton pedig útbaejtjük a Bécshez közeli osztrák bevásárlóközpontot.
Az autós utat a kötetlenség miatt választottam, és mivel este 6 körül autóztunk az M1-esen, tettünk egy kb 12+12 km-es kitérőt, és felkerestük az általunk jól ismert szlovákiai Komárno Bástya Éttermét, ahol megvacsoráztunk.
Kétségtelen, ha repülővel mentünk volna több idő jut a Prágai városnézésre, netán Múzeum látogatásra, vagy a Templom előtt sorbanállásra, de mi ezt az utazási formát választottuk, nem bántuk meg.
MÁRC.
26
MÁRC.
28